Utazó Ügynök

Világjáró biztosítós


London, Baby! - a legkalandosabb londoni utam
London, Baby! - a legkalandosabb londoni utam

Mivel a többiek nem beszéltek magyarul, félhangosan megbeszéltük, hogy akkor ez itt ennyi volt, szomorúan elbúcsúztunk egymástól és csak abban reménykedtünk, hogy gyorsan végeznek velünk. Megjelent egy eseményajánló az egyik weboldalon, ami azt hirdeti, hogy a legendás sorozat, a Friends – vagy…

Hegymenet
Hegymenet
Emelkedőn elindulás a fejemben: egy olyan mozi, egy David Lynch és Martin Scorsese egyveleg, amiben én vagyok az ismeretlen mellékszereplő, aki a sötét, holdvilágos éjjelen a világ legmeredekebb emelkedőjének tetején áll egy stoptábla előtt...

Amikor vezetni tanultam, még a gimiben, a tanpályán majd utána a forgalomban is az volt a legnagyobb félelmem, hogy nem tudok elindulni az emelkedőn, visszagurulok és összetöröm az összes autót mögöttem. Ez nem csak egy olyan szimpla félelem volt. Minél többször gyakoroltam a tanpályán, annál…

Izrael
Izrael

Hét-nyolc éve Izraelbe utaztam. Csoportkísérőként vettem részt egy körutazáson az utazási iroda megbízásából, ahol akkor dolgoztam. A történethez hozzá tartozik, hogy előtte lévő évben csak uniós országokban jártam, vagyis elég volt a személyim, nem foglalkoztam a lejárt útlevelemmel. Szóval mikor…

Itt maradsz addig?
Itt maradsz addig?

1999 nyarán a barátainkkal újra útra keltünk, akkor éppen a spanyol tengerpart volt a cél. És újra csak busszal. Hogy mennyire volt hosszú, illetve fárasztó az utazás? Ááá, semmi extra. Alig 36 óra. Próbálok visszaemlékezni, de nem megy. Azt hiszem az agyam védekező reakcióként törölte azt a…

Csirkét vagy halat?
Csirkét vagy halat?

A neten lógok, és szól a tévé. Légikatasztrófák ma este a Natgeo műsorán. Szuper. Közben pedig van egy könyvem – szintén az említett sárga keretes cég terméke –, a címe: A világ képekben. Szóval most repülőre üljek és megnézzem a világot, vagy csak a könyvet lapozgassam? Megjegyzem, mióta utazom és…

Utazó Ügynök

A 80-as években voltam gyerek, amikor már érezhető volt a szocializmus puhulása. Egyre többen kezdtek nagyobb magánvagyonnal rendelkezni, ennek okán szép lassan felértékelődtek a megtakarítások és a biztosítások. Én egy budai lakótelepen nőttem fel, egyszerű, átlagos családban. Gyerekként az egyik nagy előnye az volt a paneldzsungelnek, hogy mindig sokan játszottunk együtt a házak között. Volt egy srác, Ákosnak hívták, a szülei biztosításokkal foglalkoztak. Ákos egy nap lehozta a térre a biztosító új prospektusát, amiben egy képregény formájában ismertették a cég szolgáltatásait. Minden gyerek kapott olyan füzetet, és a képregény miatt kincsként kezeltük. Nagyon vigyáztam rá, és azonnal hazavittem, megmutattam a szüleimnek. Arra emlékszem, hogy úgy reagáltak: „Ja, hát igen. Ez azért ilyen igényes ajándék, mert Ők biztosítósok!” Ákos szüleit mindenki okos, irigylésre méltó emberként ismerte. Ők voltak a BIZTOSÍTÓSOK. Így, csupa nagy betűvel. Amikor a Generali Biztosító csapatához csatlakoztam, eszembe jutott ez a történet, és magamban elmosolyodtam. Ma már én is a BIZTOSÍTÓS vagyok. Hogy hogy jön ide az utazás? Több, mint 15 évig Magyarország vezető utazási irodáiban dolgoztam, és jártam a világot. A munkám inkább szenvedély volt, de aztán végül a pénzügyek és a biztosítások felé fordultam. Ám az utazás máig szerves része az életemnek. Egyszer valaki azt mondta, hogy mennyire eltérő attitűdű emberek az álmodozó utazó és a racionális biztosítós. Elmesélem, hogy én hogyan csinálom. Vagyis hogyan lehet megfontoltan álmodozni.

Friss topikok

  • Egy kis video: Nagyon lógott az orrom, amikor elmetróztam az eredeti Szellemirtók tűzoltóállomásához, és épp felú... (2018.11.26. 16:31) Az én Amerikám – 1. rész
süti beállítások módosítása