Voltam vezető, irányítottam csapatot, láttam, hogy az adott cégek mennyire nem foglalkoznak az új kollégák integrálásával. És most mentor (is) vagyok.
A mentorprogramok fénykorában élünk. Minden cég, minden projekt, minden képzés, de még az általános iskolák is mentorokat biztosítanak, mentorokkal dolgoznak. És képeznek.
A „munkás életemben” volt pár alkalom, amikor új területre léptem, új dolgot tanultam, és szükségem volt – vagy inkább lett volna – valakire, aki segít a beilleszkedésben és a betanulásban. Sajnos általában nem volt segítségem, sokat botlottam, hibáztam, de végül mindig sikerült megtalálni a helyem.
Hogy mennyivel járt volna jobban az adott cég, hogy a kezdetektől a professzionális tudás felé terel és nem a saját hibáim tanítanak? Ezt már nyilván sosem tudjuk meg, de én biztos vagyok abban, csak nyertek volna.
Voltam vezető, irányítottam csapatot, láttam, hogy az adott cégek mennyire nem foglalkoznak az új kollégák integrálásával. És most mentor vagyok. A tapasztalataimat építem a munkámba, próbálok minden korábbi hibát kijavítani, és ezzel magabiztos kollégákat engedni a szervezet és a hétköznapi munka tengerébe.
Az alapoktól oktatok, személyre szabottan adok tanácsot, és ami az egyik legfontosabb, képes vagyok én magam is fejlődni, fejleszteni.
Nekem ez hiányzott, mindig hiányzott az életemből egy olyan mentor, mint amilyen én vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
