„Menjünk Görögországba nyaralni!” Kb. ezzel a mondattal indult az egész. Ennek 21 éve. Vagyis 21 éve kezdődött egy szerelem. - Atya ég, azóta mennyi kaland van mögöttem… De azokról majd később.
Minden a ’97-es utazáskiállításon kezdődött. A többiek korábban már jártak Korfun a Jorgos Travel-lel, szóval adott volt, hogy újra Görögország. És az expon kiválasztottuk Sarti falut. Emlékszem, hogy hazamentem és elkezdtem pakolni a bőröndbe. – „Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy ez márciusban volt, és az utazást egy júliusi időpontra fizettük be.” – Vagyis négy hónapig kerülgettem a szoba közepét elfoglaló koffert. De akkor is én voltam a lakótelepi Marco Polo!
Indulás előtt 30 nappal kellett kiegyenlíteni a hátralékot. A Jorgos irodájába mentünk, és akkor ott csodát láttam! Először ott fogalmazódott meg bennem, hogy ilyen helyen akarok dolgozni, de mire hazaértünk a nyaralásból, már teljesen biztos voltam, hogy egyszer majd én is nyaralásokat foglalok. Végül ez összejött, ám erre még várni kellett pár évet.
Aztán eljött az utazás napja, és hajnalban elindult a kaland. Busszal. 24 óra. De akkor még csak 20 éves voltam, nem nagyon érdekelt a kényelmetlen út, csak oda akartam érni. Most is érzem a barackos ice tea ízét, fél literes, visszazárható palack, ezt ajánlották a tapasztalt buszozók. Ma is szoktam venni olyan teát, ha hosszabb buszos útra indulok… Egy idős, Péter nevű ember mellett ültem. Borzasztó volt. Mindenhez megjegyzéseket fűzött, és egyfolytában az előttünk ülő feleségével és unokájával matatott. És stopperrel mérte az elfogyó kilométereket, ami alapján statisztikákat közölt a sebességről. Édes pofa.
A nyaralás szuper volt! Igazi dolce vita! Vagyis a Google olasz – görög fordító szerint: γλυκιά ζωή!
Napoztunk, élveztük a tengert, gyrosoztunk, söröztünk, pihentünk, kirándultunk, robogót béreltünk, majd azzal elestük. Azaz csak én. Szép véres emlék. Mint egy Tarantino rendezte motoros mozi.
A helyi orvos jó fej volt. Kedvesen ismételgette minimális angol tudásával, hogy „no pain!”, miközben a sebeket tisztogatta. Kicsit csípett. Nagyjából mintha erős pistába mártogatott chili paprikát rágnék egy szomjas pillanatban. De mivel a biztosítás fizette, így majdnem ingyen volt az élmény. Szóval nem volt okom panaszkodni.
Viszont az rossz volt, hogy a hátralévő időben nem mehettem napra, tengerbe. Vagy jött újra a „no pain” életérzés. A fogmosás sem ment. Azt Timi intézte.
De természetesen minden jó, ha vége jó! Borzalmas sebhelyes külsőm szánalmat keltett a buszos kisérőben, és hazafelé dupla ülést kaptam. Mellettem Péterék egy másik kettes ülésen hárman szorongtak. Azt hiszem, akkor ők gondoltak rám úgy, hogy édes pofa.
És hát az első utazás megtanított pár dologra: utazni jó! A kalandok színesítik az életet. A barackos ice tea fél literes visszazárható palackban remek úti társ. Külföldre csak utasbiztosítással! És a görög gyros szuper kaja!
Ja! És majdnem elfelejtettem. A Pilis térkép! 97-ben még nem voltak úti könyveim, atlaszaim. Mindössze csak egy turistatérképem a Pilisről. Mivel más nem volt, én pedig nagy felfedező utazó voltam, így azt pakoltam el a csomagomba még márciusban. Persze a Chalkidiki-n nem tudtam használni, de még évekig magammal vittem a későbbi görögországi utazásokra. És talán a harmadik utazás alkalmával már a többiek is figyelmeztettek, hogy a Pilis térképet ne hagyjam otthon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
