A 80-as években voltam gyerek, amikor már érezhető volt a szocializmus puhulása. Egyre többen kezdtek nagyobb magánvagyonnal rendelkezni, ennek okán szép lassan felértékelődtek a megtakarítások és a biztosítások. Én egy budai lakótelepen nőttem fel, egyszerű, átlagos családban. Gyerekként az egyik nagy előnye az volt a paneldzsungelnek, hogy mindig sokan játszottunk együtt a házak között. Volt egy srác, Ákosnak hívták, a szülei biztosításokkal foglalkoztak. Ákos egy nap lehozta a térre a biztosító új prospektusát, amiben egy képregény formájában ismertették a cég szolgáltatásait. Minden gyerek kapott olyan füzetet, és a képregény miatt kincsként kezeltük. Nagyon vigyáztam rá, és azonnal hazavittem, megmutattam a szüleimnek. Arra emlékszem, hogy úgy reagáltak: „Ja, hát igen. Ez azért ilyen igényes ajándék, mert Ők biztosítósok!” Ákos szüleit mindenki okos, irigylésre méltó emberként ismerte. Ők voltak a BIZTOSÍTÓSOK. Így, csupa nagy betűvel. Amikor a Generali Biztosító csapatához csatlakoztam, eszembe jutott ez a történet, és magamban elmosolyodtam. Ma már én is a BIZTOSÍTÓS vagyok. Hogy hogy jön ide az utazás? Több, mint 15 évig Magyarország vezető utazási irodáiban dolgoztam, és jártam a világot. A munkám inkább szenvedély volt, de aztán végül a pénzügyek és a biztosítások felé fordultam. Ám az utazás máig szerves része az életemnek. Egyszer valaki azt mondta, hogy mennyire eltérő attitűdű emberek az álmodozó utazó és a racionális biztosítós. Elmesélem, hogy én hogyan csinálom. Vagyis hogyan lehet megfontoltan álmodozni.